Döghúst gyűjtenek, és „hullamézet” készítenek a keselyűméhek
Virágpor helyett állati tetemekből szerzik meg a szükséges fehérjét, a húst pedig elfogyasztják, majd a begyükben viszik vissza a fészekbe. A Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben élő keselyűméhek táplálkozása egészen szokatlan, az általuk készített anyagot pedig gyakran „hullamézként” emlegetik. A hátborzongató elnevezés ugyanakkor nem teljesen pontos.
A keselyűméhek három, a Trigona nemzetségbe tartozó fullánktalan méhfajt jelölnek. Ezek az állatok nem gyűjtenek virágport, fehérjeszükségletüket elsősorban elhullott állatok húsából fedezik. Szénhidrátokhoz gyümölcsökből és más cukros növényi forrásokból jutnak.
Amikor a dolgozók tetemet találnak, erős állkapcsukkal húsdarabokat tépnek le róla, megrágják és lenyelik őket, majd a begyükben viszik vissza a táplálékot a kolóniába. A részben feldolgozott anyagból fehérjében gazdag váladék készülhet, amellyel a fejlődő lárvákat etetik. Ez tölti be náluk azt a szerepet, amelyet más méhfajoknál a pollen.
Az interneten gyakran „hullamézként” emlegetik a keselyűméhek táplálékát, a valóság azonban összetettebb. A fajok édes, áttetsző mézszerű anyagot is készítenek cukros növényi nedvekből. Emellett a húsból származó fehérjét is feldolgozzák: egyes fajok külön fehérjedús anyagként tárolják, a Trigona hypogea esetében pedig arra is találtak bizonyítékot, hogy kis mennyiségű döganyag keveredhet a mézhez.
A dögevő életmódhoz a méhek emésztőrendszere is alkalmazkodott. Egy 2021-es kutatás szerint bélrendszerükben olyan baktériumok jelentek meg, amelyek segíthetnek megbirkózni a bomló húsban található kórokozókkal. Mikrobiomjuk több ponton hasonlít más dögevő állatokéhoz, például a keselyűkéhez és a hiénákéhoz.
A kutatók egyelőre nem tudják biztosan, hogy a táplálkozás megváltozása alakította át a bélflórát, vagy bizonyos baktériumok tették lehetővé a húsfogyasztást. Az evolúciós fordulat mindenesetre különösen érdekes, a méhek távoli ősei ugyanis ragadozó darazsak voltak.
Olvasd el ezt is!