A hidegháború idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió a világűr meghódítása mellett a Föld mélyének feltárásában is versengett. Az amerikaiak az 1960-as évek elején a Csendes-óceán fenekén próbáltak átfúrni a földkérgen, ám a Mohole nevű programot 1966-ban leállították. Négy évvel később a szovjet tudósok saját kutatásba kezdtek a Kola-félszigeten. A cél az volt, hogy 15 kilométeres mélységig hatoljanak, és közvetlen mintákat gyűjtsenek a földkéreg addig elérhetetlen rétegeiből.
A speciális fúróberendezéssel végzett munka rendkívül lassan haladt. A mélység növekedésével egyre nagyobb nyomással és magasabb hőmérséklettel kellett megküzdeniük. A kutatók 1979-ben megdöntötték a korábbi mélységi rekordot, 1989-re pedig elérték a 12 262 métert.
A tudósok eredetileg arra számítottak, hogy néhány kilométerrel a felszín alatt egyértelmű határt találnak a különböző kőzetrétegek között. A várt bazaltréteg azonban nem jelent meg ott, ahol a korábbi geofizikai modellek alapján feltételezték. A mintákból kiderült, hogy a földkéreg szerkezete jóval összetettebb. A kutatók nagy mélységben is repedezett, víztartalmú kőzeteket találtak, ami megváltoztatta a mélységi víz előfordulásáról alkotott elképzeléseket. Hat kilométernél mélyebbről ősi mikroorganizmusok megkövesedett maradványai is előkerültek. Ezek a felfedezések értékes információkkal szolgáltak a Föld több milliárd éves történetéről.
A legnagyobb problémát azonban a vártnál sokkal magasabb hőmérséklet jelentette. A mérnökök nagyjából 100 Celsius-fokkal számoltak a legmélyebb szakaszon, ehelyett körülbelül 180 Celsius-fokot mértek. Ilyen körülmények között a kőzetek a nagy nyomás hatására lassan alakváltozásra képessé váltak, a furat fala pedig deformálódott. A berendezések egyre gyakrabban meghibásodtak, a fúrószárak beszorultak, a további mélyítés pedig rendkívül nehézzé vált.
A technikai akadályokhoz hamarosan gazdasági problémák társultak. A Szovjetunió 1991-es felbomlása után jelentősen csökkent a kutatás finanszírozása. Bár 1992-ben leállították a fúrást, 1994-ben még újabb próbálkozást tettek, amelyet végül pénzhiány miatt szintén fel kellett adni.
Bár a szovjetek soha nem érték el a kitűzött 15 kilométeres mélységet, munkájuk számos földtani felfedezést eredményezett. A Kola-félszigeti furat pedig több mint három évtizeddel később is őrzi mélységi rekordját.
Olvasd el ezt is!