Pamplonai bikafuttatás: nemes hagyomány vagy értelmetlen vérontás?
Minden év júliusában emberek ezrei futnak végig Pamplona szűk utcáin, miközben fél tonnánál is nehezebb bikák vágtatnak a nyomukban. A San Fermín ünnep legismertebb eseményét évszázados hagyományként és bátorságpróbaként ünneplik Spanyolországban, a reggeli hajszát túlélő állatokat azonban még aznap este megölik az arénában. Nehéz ezért pusztán kulturális örökségként tekinteni egy látványosságra, amelyben az állatok sorsa előre eldöntött.
A pamplonai bikafuttatás, spanyol nevén encierro, minden évben július 7. és 14. között zajlik a kilencnapos San Fermín fesztivál részeként. Reggel nyolc órakor hat viadalra tenyésztett bika és hat ökör indul el a navarrai város óvárosának 875 méteres útvonalán, miközben általában mintegy kétezer, hétvégén pedig akár 3500 résztvevő próbál előttük futni. Ahogy az Amigo Energy is írja, az egész alig két-három percig tart. A bikák jóval gyorsabbak az embernél, ezért a futók legfeljebb néhány másodpercig képesek előttük maradni, mielőtt félre kell ugraniuk. A 20. század eleje óta legalább tizenhatan vesztették életüket az eseményen, és minden évben sokan kerülnek kórházba zúzódásokkal, csonttörésekkel vagy szarv okozta sérülésekkel.
A hagyomány gyökerei feltehetően a középkorig nyúlnak vissza, amikor a pásztorok a városon keresztül hajtották a bikákat az arénába. A fiatal férfiak idővel a csorda elé szaladtak, hogy bizonyítsák bátorságukat. A 16. század végén Szent Fermín ünnepét szeptemberről júliusra helyezték át, a két esemény pedig fokozatosan összefonódott.
A bikafuttatás világhírnevéhez Ernest Hemingway is jelentősen hozzájárult. Az 1926-ban megjelent A nap is felkel romantikus mítoszt épített a pamplonai ünnep köré, amely ezután külföldi turisták tömegeit vonzotta. A fesztivál idején a mintegy kétszázezres város lakossága többszörösére nő, az utcákat pedig felvonulások, koncertek, vallási események és hajnalig tartó mulatságok töltik meg.
A bikák számára a reggeli futással még nem ér véget a nap. Este a húszezer férőhelyes arénába vezetik őket, ahol matadorok végeznek velük. Segédeik előbb lándzsákkal és dárdákkal gyengítik le az állatokat, majd a matadorok karddal ölik meg őket. A nyolc bikafuttatásban részt vevő 48 bikát a fesztivál végéig mind megölik.
Az állatvédők szerint a bikák már a futás során is komoly stresszt élnek át, nekicsapódhatnak a falaknak és a kordonnak, a bikaviadal pedig eleve egyenlőtlen küzdelem. A hagyomány támogatottsága Spanyolországban is csökken: egy felmérés szerint a lakosság 19 százaléka támogatja, 58 százaléka pedig ellenzi a bikaviadalokat.
A hívek kulturális örökségről, helyi identitásról és jelentős idegenforgalmi bevételről beszélnek. Ezek valós szempontok, de nem változtatnak azon, hogy a látványosság végkimenetele előre ismert. A pamplonai bikafuttatás így ma már kevésbé tűnik nemes hagyománynak, mint régóta fennmaradt vérontásnak, amelyet a múlt önmagában aligha igazolhat.
Olvasd el ezt is!