
Félmillió halott és egy új ország: így változtatta meg a történelmet a Bhola-ciklon
1970 novemberében minden idők egyik legtöbb halálos áldozatot követelő trópusi ciklonja csapott le a mai Banglades területére. A Bhola-ciklon falvakat tett a földdel egyenlővé, szigeteket árasztott el, és százezrek életét oltotta ki, a katasztrófa utáni elégtelen állami segítség pedig tovább mélyítette Kelet- és Nyugat-Pakisztán konfliktusát. A természeti csapás végül Banglades függetlenné válásának történetével is összefonódott.
1970. november 8-án lassan örvénylő felhőrendszer alakult ki a Bengáli-öbölben. A következő napokban gyorsan felerősödött, november 11-re pedig hatalmas trópusi ciklonná fejlődött, és egyenesen Kelet-Pakisztán partjai felé tartott. A térségben gyakoriak voltak a nagy viharok, a part menti lakosság jelentős részét azonban szinte egyáltalán nem figyelmeztették.
Kelet-Pakisztán időjárási megfigyelő és riasztási rendszere jóval fejletlenebb volt a környező területekénél. India már korán érzékelte a vihart, a két ország közötti feszült viszony azonban akadályozhatta az információ időbeni továbbítását. A pakisztáni hatóságok végül november 12-én adtak ki rádiós figyelmeztetést, ám a viharok értékelésére használt eltérő skálák miatt az üzenet sokak számára félreérthető volt.
A veszélyt tovább növelte, hogy a ciklon magas vízállás idején érte el a partot. A mai Banglades deltavidéke rendkívül lapos, számos területe csak néhány méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A vihar ezért hatalmas mennyiségű tengervizet sodort a szárazföldre, és egyes helyeken több méter magas vihardagály alakult ki.
A ciklon november 12-én éjszaka, óránként mintegy 250 kilométeres széllökésekkel érkezett meg. A sötétben feltörő víz házakat döntött össze, településeket árasztott el, és rövid idő alatt teljes közösségeket sodort magával. A legtöbb épület alacsony, könnyű szerkezetű ház volt, amely sem a szélnek, sem a víztömegnek nem tudott ellenállni.
A természeti katasztrófával kapcsolatban egy túlélő, Hai is megszólalt, aki családjával Manpura szigetén próbált menedéket találni. Amikor a víz elérte házuk emeletét, a férfi egy közeli kókuszpálmára ugrott, majd órákon keresztül abba kapaszkodott, miközben a vihar pusztított. Családjának többi tagját azonban elsodorta az ár. A beszámolók szerint Manpura körülbelül ötvenezer lakójából negyvenezren meghaltak.

A ciklon után egész tájak váltak felismerhetetlenné. Egyes becslések szerint a part menti épületek kilencven százaléka megsemmisült, a víz pedig emberek és állatok holttesteit sodorta a Bengáli-öböl felé. A halálos áldozatok pontos száma máig bizonytalan, a becslések 300 és 500 ezer közé teszik, így a Bhola-ciklon a modern történelem leghalálosabb trópusi vihara lett.
A pusztítást politikai válság is követte. Kelet-Pakisztán lakói már korábban is úgy érezték, hogy a nyugati országrész vezetése gazdaságilag és politikailag háttérbe szorítja őket. A lassú és elégtelen mentés ezt a helyzetet tovább fokozta, és sokan úgy látták, hogy a központi kormány magára hagyta a katasztrófa sújtotta lakosságot.
Az 1970 decemberében megtartott választáson a Mudzsibur Rahmán vezette Avámi Liga elsöprő győzelmet aratott Kelet-Pakisztánban, és az országos parlamentben is többséget szerzett. A hatalom átadása azonban elmaradt. A politikai konfliktus 1971-ben katonai fellépéshez, tömeges erőszakhoz és függetlenségi háborúhoz vezetett.
A harcokba India is bekapcsolódott Kelet-Pakisztán oldalán. Az Egyesült Államok a pakisztáni vezetést támogatta, a Szovjetunió pedig Indiával ápolt szoros kapcsolatokat. A nagyhatalmi erődemonstráció során amerikai és szovjet hadihajók is megjelentek a térségben, ami veszélyes feszültséget teremtett.
A háború 1971 decemberében a pakisztáni erők kapitulációjával ért véget. Kelet-Pakisztánból megszületett Banglades, amelynek első éveit a ciklon pusztítása, a háború következményei és a súlyos emberveszteség határozta meg.
Olvasd el ezt is!