Tatiana Foxy/Shutterstock
  ●  Tudomány

Nem cirkuszi mutatvány: ez állhat a hiperhajlékonyság mögött

A szokatlanul nagy ízületi mozgástartomány elsőre akár előnyös adottságnak is tűnhet, főleg azoknál, akik táncolnak, tornáznak vagy akrobatikával foglalkoznak. A hipermobilitás azonban egyeseknél fájdalommal, állandó fáradtsággal és visszatérő sérülésekkel jár, az állapot felismerésére pedig akár évtizedeket is várhatnak.

A fokozott hajlékonyság önmagában nem feltétlenül jelent betegséget. Vannak azonban olyan állapotok, amelyekben a nagyobb mozgástartomány instabilitással és más, az egész szervezetet érintő panaszokkal társul. Ide tartozik a hipermobilitási spektrumzavar, vagyis a HSD, valamint a hipermobil Ehlers–Danlos-szindróma, röviden hEDS.

A kötőszövet a test számos részének felépítésében és megtámasztásában vesz részt, ezért az eltérések nem feltétlenül csak a mozgásszerveket érintik: fáradtság, fejfájás, emésztőrendszeri panaszok, szapora szívverés és koordinációs nehézségek is társulhatnak hozzájuk.

Sokan már gyerekkorban tapasztalnak olyan jeleket, amelyek később összefüggésbe hozhatók a hipermobilitással. Gyakoribb lehet az ügyetlenség, a könnyen kialakuló zúzódások, valamint a csukló, a váll, a térd vagy a boka visszatérő sérülései. Az egyes panaszok sokáig különállónak tűnhetnek, ezért az összefüggések felismerése sem mindig egyszerű.
Nem cirkuszi mutatvány: ez állhat a hiperhajlékonyság mögött
Illusztráció
Fotó: 22Images Studio/Shutterstock
Többféle állapot is állhat a háttérben

A HSD diagnózisa akkor merülhet fel, ha az ízületi hipermobilitás panaszokkal jár, és más állapot nem magyarázza a tüneteket. A fokozott mozgékonyság mellett instabilitás, sérülések, fájdalom, fáradtság és emésztőrendszeri problémák is megjelenhetnek.

A hEDS szintén kötőszöveti rendellenesség, amelynél az általános ízületi hipermobilitás mellett instabilitás és krónikus fájdalom is előfordulhat. A diagnózis jelenleg klinikai kritériumokon alapul, mivel ehhez a típushoz egyelőre nem áll rendelkezésre genetikai vizsgálat. A nagy ízületi mozgástartomány önmagában tehát nem jelenti azt, hogy valakinek hEDS-e van.

A megfelelő diagnózis megszerzése sokaknál hosszú folyamat. Egy 2026-ban publikált brit kutatás több mint kétezer, hEDS-szel vagy HSD-vel élő ember tapasztalatait vizsgálta, és 19–21,7 éves átlagos diagnosztikai késedelmet talált. A résztvevők nagy része krónikus fájdalomról, részleges ficamokról és emésztőrendszeri tünetekről is beszámolt.

A mindennapokban a fizikai terhelés beosztása is fontos lehet. A mozgás utáni regeneráció egyeseknél hosszabb ideig tarthat, ezért előfordulhat, hogy az edzést hamarabb kell befejezniük a túlzott kimerülés vagy egy újabb sérülés elkerülése érdekében.

Milyen lehetőségek vannak a kezelésre?

A hEDS jelenleg nem gyógyítható, ezért a kezelés elsősorban a panaszok enyhítésére és az állapot megfelelő kezelésére irányul. A fizioterápia, a célzott erősítés és a terhelés tudatos szabályozása sok esetben segítséget jelenthet, de nincs mindenkinél egyformán működő megoldás. A hiperhajlékonyság lehet egyszerű testi adottság, de tartós fájdalommal, instabilitással, visszatérő sérülésekkel vagy más panaszokkal együtt összetettebb állapot is állhat a háttérben. Ilyenkor a látványos mozgástartomány csak egy része annak, amit az érintett a hétköznapokban megtapasztal.

Nyitókép: Illusztráció / Tatiana Foxy/Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!