1924-ben egy dél-afrikai mészkőbányában különleges koponyamaradványokra bukkantak. A lelet Raymond Dart ausztrál származású anatómushoz került, aki hamar felismerte tudományos jelentőségét. A koponya egy körülbelül hároméves, korai emberelődhöz tartozott. Bár mérete egy fiatal csimpánzéra emlékeztetett, fogazata és bizonyos anatómiai jellemzői inkább az emberéhez hasonlítottak.
Dart 1925-ben Australopithecus africanus néven írta le az addig ismeretlen fajt. A koponya alapján arra következtetett, hogy az emberi fejlődési vonal korai képviselői már Afrikában éltek, és két lábon járhattak. Elméletét kezdetben sokan elutasították. A tudományos világ egy része ugyanis akkoriban még Ázsiát vagy Európát tartotta az emberiség valószínű bölcsőjének. A későbbi afrikai leletek azonban fokozatosan Dart elképzelését erősítették meg.
A Brüsszeli Szabadegyetem kutatói most újra megvizsgálták a taungi gyermek korát és anatómiai sajátosságait. A Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a lelet 2,96 és 3,03 millió év közötti időszakból származhat, szemben a korábbi, 2,58 millió éves becsléssel. A kutatók a lelőhely egyik mészkőlerakódásának radiometrikus vizsgálatával és korábbi földmágnesességi adatok felhasználásával pontosították a kormeghatározást. Ez különösen fontos, mert a bányászati munkálatok során elvesztek a koponya eredeti elhelyezkedésére vonatkozó részletes információk.
Az új elemzés a fogazat és a koponya felépítésében is olyan különbségeket azonosított, amelyek megkérdőjelezik, hogy valamennyi, korábban az Australopithecus africanus fajhoz sorolt lelet valóban ugyanahhoz a fajhoz tartozott-e.
A tanulmány szerint a taungi gyermek idején a mai Dél-Afrika egyes területein jóval nedvesebb, erdősebb környezet uralkodhatott. Erre a leletek közelében felfedezett megkövesedett növényi maradványok is utalnak. A kutatók szerint az éghajlat változásai folyamatosan átalakították az élőhelyeket, ami az emberelődök vándorlását és különböző populációinak keveredését is befolyásolhatta.
A koponyán talált sérülések alapján egyes kutatók úgy vélik, hogy egy nagy testű ragadozó madár, feltehetően egy koronás sas ragadhatta el. A mostani tanulmány szerint az egykori erdős élőhely ezt a feltételezést is alátámaszthatja, bár a halál pontos oka továbbra sem bizonyított. A taungi gyermek így több mint száz évvel felfedezése után is új ismeretekkel gazdagítja az emberi evolúció történetét. A kutatók szerint a fejlődésünk sokkal változatosabb és összetettebb folyamat volt, mint azt korábban feltételezték.
Olvasd el ezt is!