A Tucker Telephone az Arkansas állambeli Jefferson megyében működő Tucker State Prison Farm börtönben terjedt el, amely ma Tucker Unit néven működik. A készüléket feltehetően az 1960-as években állították össze, bár arról eltérnek a beszámolók, hogy pontosan ki készítette. Egyes források egy korábban megbízhatónak minősített rabot, mások a börtön egyik vezetőjét vagy egy fogvatartott orvost említenek.
Az Encyclopedia of Arkansas leírása szerint a szerkezet alapját egy régi, kézi hajtókarral működtethető telefon adta, amelyhez két elemet és elektródákat csatlakoztattak. A telefon elektromos alkatrészeit úgy módosították, hogy a kar elforgatásakor a készülék áramütést adjon le.
A rabok között külön elnevezése is volt az eljárásnak: a „távolsági hívás” több egymást követő áramütést jelentett. A Tucker Telephone nem elszigetelt visszaélésként jelent meg. A börtön már a reformok előtt is hírhedt volt a fogvatartottakkal szembeni kegyetlen bánásmódról, amelyben a fegyőrök mellett a kiváltságos helyzetű rabok is szerepet játszottak.

A Newsweek 1967. február 20-i beszámolója szerint a Tucker börtönben az elektromos kínzások mellett rendszeresen alkalmaztak más brutális büntetési módszereket is. A fogvatartottakat megverték, megkorbácsolták, fogókkal kínozták, és olyan esetekről is beszámoltak, amikor tűket szúrtak a körmük alá. A visszaélések jelentős részét a börtönőrök, illetve az általuk felügyelt, különleges jogosultságokkal rendelkező rabok követték el.
Az arkansasi börtönrendszer állapotai végül szélesebb körű figyelmet kaptak, és Winthrop Rockefeller kormányzó reformkezdeményezései nyomán megindultak a változások. A Tucker Telephone használata ugyanakkor a beszámolók szerint egészen az 1970-es évekig fennmaradhatott.
A börtönrendszerben tapasztalt visszaélések később a populáris kultúrában is megjelentek. Az 1980-ban bemutatott Brubaker című film, amelyet részben az arkansasi börtönökben történtek ihlettek, egy olyan jelenetet is tartalmaz, amelyben egy Abraham nevű rabot a Tucker Telephone segítségével kínoznak meg. A készülék az 1971-ben megjelent Long Line Rider című regényben is szerepet kapott, amely az arkansasi Cummins börtön életét mutatja be.
Bár a Tucker Telephone elsősorban az arkansasi börtönhöz kötődik, hasonló elven működő eszközöket később más helyeken is alkalmaztak. A beszámolók szerint az 1980-as években a chicagói rendőrség Jon Burge vezette egyik egységénél is használtak ilyen készüléket gyanúsítottak kínzására.
A vietnámi háború idején egyes amerikai katonák állítólag tábori telefonokat alakítottak át elektromos kínzóeszközzé. Hasonló módszerről az iraki Abu Ghraib börtönben történt visszaélésekkel kapcsolatban is beszámoltak. A Tucker Telephone története így jóval túlmutat egyetlen börtön falain. A hétköznapi kommunikációra tervezett készülék átalakítása arra is rávilágít, milyen könnyen válhat egy egyszerű technikai eszköz a kiszolgáltatott emberekkel szembeni erőszak eszközévé.
Olvasd el ezt is!
