1938 nyarán Európa egyre közelebb sodródott a második világháborúhoz. A náci Németország márciusban bekebelezte Ausztriát, a zsidó származású Sigmund Freud pedig júniusban kénytelen volt elhagyni bécsi otthonát. A pszichoanalízis 82 éves megalapítója Londonban talált menedéket, ahol súlyos betegsége ellenére továbbra is dolgozott. Eközben a 34 éves Salvador Dalí már a szürrealista művészet egyik legismertebb képviselőjének számított. A mozgalom alkotói az álmokból, a tudatalattiból és az emberi képzeletből merítettek ihletet. Freud elméletei alapvető hatást gyakoroltak rájuk, Dalí pedig már madridi tanulmányai idején elmélyedt a pszichoanalitikus munkáiban.

A régóta várt találkozóra végül 1938. július 19-én, Londonban került sor. Az eseményt közös ismerősük, Stefan Zweig osztrák író szervezte meg, és a festőt mecénása, Edward James is elkísérte. Dalí magával vitte 1937-ben készült, Nárcisz átváltozása című festményét. Az alkotás a görög mitológia önmagába szerelmes alakját ábrázolja, és a tudatalatti működésével kapcsolatos elképzeléseit is tükrözi. A művész abban reménykedett, hogy Freud elismeri munkáját, és érdeklődni kezd az általa kidolgozott, paranoiakritikusnak nevezett művészi módszer iránt, olvasható az Open Culture cikkében.
A beszélgetés azonban korántsem úgy alakult, ahogyan elképzelte. Freud visszafogottan reagált, és amikor Dalí egy paranoiával foglalkozó írását is megpróbálta a figyelmébe ajánlani, látszólag érdektelen maradt. A festő visszaemlékezése szerint a pszichoanalitikus azt mondta neki, hogy míg a klasszikus festményeken a tudatalattit keresi, addig az ő képein inkább a tudatos alkotói szándékot látja. Dalí ezt bírálatként értelmezte.

Dalí csalódása annál érdekesebb, mert a pszichoanalitikus valójában elismerően nyilatkozott róla. Freud korábban meglehetősen rossz véleménnyel volt a szürrealistákról, akiket túlságosan szélsőségesnek tartott. Ráadásul a mozgalom egyik alapítójával, André Bretonnal már az 1920-as években kellemetlen konfliktusba keveredett. A Dalíval folytatott beszélgetés azonban változtatott a hozzáállásán. A találkozó másnapján Zweignek írt levelében elismerte, hogy addig bolondoknak tartotta a szürrealistákat, ám a fiatal spanyol festő kétségtelen technikai tudása arra késztette, hogy felülvizsgálja korábbi véleményét.
Ezt követően többet soha nem találkoztak. Freud 1939 szeptemberében, alig több mint egy évvel később meghalt Londonban. Egyetlen találkozásuk mégis fontos eseménnyé vált a művészet és a pszichoanalízis történetében, hiszen a festő, aki csalódásként élte meg a beszélgetést, végül képes volt megváltoztatni példaképe véleményét.
Olvasd el ezt is!
