Nem a gyilkosság volt a cél: így zajlott egy pisztolypárbaj a viktoriánus korban
Két férfi egymással szemben, feszült másodpercek, majd egyetlen vezényszó és két lövés. A filmekben gyakran ennyiből áll egy párbaj, a valóságban azonban szigorú szabályok és hosszadalmas előkészületek vezettek addig, hogy valaki meghúzhassa a ravaszt a viktoriánus kori Angliában. Sőt, a legfőbb cél nem is az ellenfél megölése volt, sokkal inkább annak bizonyítása, hogy a résztvevő akár az életét is hajlandó kockára tenni a becsületéért.
A párbajokat rendszerint becsületsértés, nyilvános megaláztatás vagy szerelmi vita előzte meg. A kora újkori és 19. századi úri társadalomban a becsületet olyan elvitathatlan értéknek tartották, amelyért akár az életet is kockára kellett tenni. Aki nem fogadta el a kihívást, könnyen gyávának bélyegezhették.
Amennyiben viszont mindkét fél belement, a következő folyamat vette kezdetét: kijelöltek maguk mellé egy-egy segédet, akik először békés megoldást próbáltak találni. Bocsánatkérést vagy másfajta elégtételt alkudhattak ki, ha azonban ez nem sikerült, ők választották ki a helyszínt, az időpontot, a fegyvereket és a távolságot.
A találkozókat többnyire hajnalban, félreeső területen tartották, távol a hatóságoktól és a kíváncsi tekintetektől. A pisztolyokat párban vitték a helyszínre, majd a segédek ellenőrizték és megtöltötték őket. A férfiakat legtöbbször tíz-tizenöt lépésre állították egymástól.
A cél elvileg nem az ellenfél megölése volt. Ha mindketten kiálltak és vállalták a lövés kockázatát, a becsületüket gyakran már ezzel sikerült helyreállítaniuk. Voltak, akik szándékosan a levegőbe vagy az ellenfél mellé lőttek, jelezve, hogy készek meghalni, de nem akarnak gyilkossá válni.
Bár az angol jog a halálos párbajt emberölésnek tekintette, a bíróságok sokáig elnézőek maradtak a becsületre hivatkozó résztvevőkkel. A 19. század közepére azonban egyre nehezebb volt romantikus hagyományként tekinteni a viadalokra. A pisztolyfüst mögött többnyire ugyanaz maradt: sértett büszkeség, egy értelmetlenül kockára tett élet és egy konfliktus, amelyet néhány szóval is le lehetett volna zárni.
És mikor dördültek el az utolsó halálos lövések? A történészek általában az 1845 májusában, egy szerelmi összetűzés miatt lezajlott Seton–Hawkey összecsapást tartják az utolsó halálos párbajnak, amelyet két angol férfi vívott egymással a viktoriánus korban. James Setont ellenfele, Henry Hawkey csípőn lőtte, a golyó pedig átszakított egy artériát. A férfi két héttel később belehalt a sérülésébe.
Olvasd el ezt is!