Mao Ce-tung 1893-ban született a kínai Hunan tartományban, egy viszonylag jómódú parasztcsalád gyermekeként. Fiatalon bekapcsolódott a kommunista mozgalomba, majd évtizedes politikai és fegyveres küzdelmek után 1949-ben a Kínai Népköztársaság vezetője lett. A személye körül kialakított kultusz gondosan megtervezett képet mutatott róla. A hivatalos ábrázolásokon határozott, fáradhatatlan államférfiként jelent meg, miközben a közvetlen környezetében dolgozók visszaemlékezései egészen más oldalát is megörökítették.

Li Zhisui, aki 1954-től Mao haláláig a személyi orvosaként dolgozott, 1994-ben megjelent emlékiratában részletesen beszámolt a vezető mindennapi szokásairól.
Állítása szerint Mao egyáltalán nem volt hajlandó fogat mosni. Reggelente inkább zöld teával öblögette a száját, majd a tealeveleket is elrágta. A módszer a kínai vidéki lakosság körében korábban ismert szokásnak számított, ám a fogkefés tisztítást nem helyettesítette. Li beszámolója szerint Mao fogainak állapota idővel jelentősen leromlott, miközben a fogorvosi kezeléseket is elutasította.
A fürdést sem kedvelte különösebben. Orvosa szerint inkább azt választotta, hogy segítői nedves, meleg törölközőkkel töröljék át a testét. Érdekes ellentmondás, hogy mindeközben rajongott az úszásért, és rendszeresen megmártózott Kína nagy folyóiban.
1966. július 16-án Mao látványos úszáson vett részt a Jangce folyóban, Vuhan városánál. Az eseménynek komoly politikai jelentősége volt, hiszen a vezető ezzel is bizonyítani akarta, hogy idősebb korában is kiváló fizikai állapotban van. A kínai állami sajtó szerint a 72 éves Mao mindössze 65 perc alatt közel 15 kilométert tett meg a folyóban.
Ez óránként csaknem 14 kilométeres sebességet jelentene, ami még a világ legjobb úszóinak teljesítményét is messze meghaladja. A korabeli beszámoló hitelessége ezért erősen megkérdőjelezhető, hiszen Mao a folyó sodrásával együtt haladt, így a megtett távolság nem tekinthető kizárólag saját úszóteljesítményének.
A látványos esemény mindenesetre elérte politikai célját. Mao a következő hetekben megerősítette hatalmát, miközben a kulturális forradalom egyre súlyosabb politikai üldözésekhez és társadalmi erőszakhoz vezetett.

Li Zhisui visszaemlékezése alapján Mao napirendje szintén szokatlan volt. Gyakran egész éjszaka ébren maradt, az ágyában dolgozott, és akkor rendelt el megbeszéléseket, amikor éppen kedve tartotta. Előfordult, hogy munkatársait az éjszaka közepén hívatta magához, így a környezetében dolgozóknak folyamatosan alkalmazkodniuk kellett kiszámíthatatlan szokásaihoz.
Még a hajvágás sem zajlott hagyományos módon: állítólag nem szeretett leülni közben, ezért a borbélyának állva, időnként mozgás közben kellett dolgoznia.
Az egykori orvos beszámolói ugyanakkor óvatos értelmezést igényelnek, mivel emlékiratának egyes állításait más történészek és visszaemlékezők vitatták. Mao Ce-tung életének ezek az epizódjai mégis érdekes betekintést nyújtanak abba, milyen jelentős különbség lehetett a nyilvánosság számára megalkotott vezetői kép és a zárt ajtók mögötti mindennapok között.
Olvasd el ezt is!
