Olga a 10. században élt, és Igor kijevi fejedelem feleségeként került a Kijevi Rusz uralkodói családjába. A mai Ukrajna, Belarusz és Oroszország egyes területeire kiterjedő államalakulatban a fejedelmek hatalma nagyrészt a meghódított népektől beszedett adókon és sarcokon alapult.
Igor 945-ben a drevljánok földjére indult, hogy behajtsa a neki járó adót. Miután megszerezte a követelt javakat, hazafelé vette az irányt, ám útközben meggondolta magát. Emberei többségét visszaküldte Kijevbe, ő maga pedig kisebb kísérettel visszatért, hogy még több értéket követeljen.
A drevljánoknak azonban elegük lett a fejedelem követeléseiből, ezért fellázadtak ellene. Igor katonáit megölték, őt pedig a beszámolók szerint különösen kegyetlen módon végezték ki: két meghajlított nyírfához kötözték a lábait, majd elengedték a fákat, amelyek szétszakították a testét. Halálával Olga özvegyen maradt, közös fiuk, Szvjatoszláv pedig még túl fiatal volt az uralkodáshoz. A hercegnő ezért régensként vette át a hatalmat.
A drevljánok vezetője, Mal fejedelem eközben úgy döntött, házasság révén szerezheti meg a Kijevi Rusz feletti befolyást. Követeket küldött Olgához, hogy megkérjék a kezét. A fejedelem azonban aligha számított arra, milyen választ kap.

A 12. század elején összeállított Régmúlt idők elbeszélése című krónika szerint Olga látszólag örömmel fogadta a házassági ajánlatot. Arra kérte a húszfős küldöttséget, hogy másnap térjenek vissza, méghozzá úgy, hogy emberei a csónakjukkal együtt vigyék őket a palotába. A követek beleegyeztek, ám nem tudták, hogy Olga időközben hatalmas gödröt ásatott az udvaron.

A bosszú azonban ezzel még korántsem ért véget. Olga újabb üzenetet küldött Mal fejedelemnek, amelyben közölte, hogy csak akkor hajlandó hozzámenni, ha a drevljánok legelőkelőbb emberei személyesen érkeznek érte. A második küldöttséget is szívélyesen fogadták Kijevben. A hercegnő először fürdőbe küldte vendégeit, hogy megtisztuljanak a hosszú út után. Amikor azonban beléptek az épületbe, emberei kívülről bezárták az ajtókat, majd felgyújtották a fürdőházat. A krónika szerint a bent tartózkodók mindannyian életüket vesztették.
Olga ezután közölte a drevljánokkal, hogy férje sírjánál szeretne halotti lakomát rendezni, mielőtt elfogadná Mal ajánlatát. A helyiek nagy mennyiségű mézsört készítettek az eseményre, a hercegnő pedig kisebb kísérettel érkezett meg. A lakoma során gondoskodott arról, hogy vendéglátói minél többet igyanak. Amikor a drevljánok már erősen ittasak voltak, Olga jelt adott katonáinak, akik lemészárolták a jelenlévőket.

A hercegnő azonban még mindig nem tekintette lezártnak a bosszúját. Hadsereget gyűjtött, és fiával együtt a drevljánok ellen vonult. Miután legyőzték az ellenséges sereget, ostrom alá vették Iszkoroszteny városát, ahol egykor Igort is megölték. A település lakói hosszú ideig ellenálltak, Olga pedig végül különös tervet eszelt ki a város elfoglalására.
A krónika egyik legismertebb története szerint Olga békét ajánlott Iszkoroszteny (az észak-ukrajnai Koroszteny város történelmi neve) lakóinak, és azt állította, hogy már megbosszulta férje halálát. Csupán jelképes adót kért: házanként három verebet és három galambot. A városlakók megkönnyebbülten teljesítették a szokatlan követelést, abban bízva, hogy véget ér az ostrom. Olga azonban katonáival éghető anyagot erősíttetett a madarakra, majd éjszaka szabadon engedtette őket.
A krónika úgy tartja, hogy a hercegnő a túlélők egy részét megölette, másokat rabszolgaságba taszított, a város vezetőit pedig fogságba vetette. A madarakkal végrehajtott gyújtogatás történetét ugyanakkor a történészek inkább legendás elemként kezelik, mintsem bizonyított hadtörténeti eseményként. A bosszúhadjáratról szóló részletes beszámoló ugyanis csak jóval Olga halála után került írásba.
Olga uralkodásának későbbi éveit már nem elsősorban a hadjáratok, hanem a diplomácia és a vallási változások határozták meg. A hercegnő Konstantinápolyba utazott, ahol a hagyomány szerint felvette a kereszténységet, és a keresztségben a Heléna nevet kapta. A hagyomány szerint VII. Konstantin bizánci császár annyira lenyűgözőnek találta, hogy feleségül akarta venni. Olga azonban állítólag túljárt az eszén: arra kérte az uralkodót, hogy legyen a keresztapja, majd amikor a császár ismét házasságot ajánlott neki, közölte, hogy ez egyházi szempontból lehetetlen, hiszen keresztapjaként immár szellemi rokonságban állnak. A történet hitelessége vitatott, de jól mutatja, hogy az utókor milyen rendkívüli eszű uralkodóként emlékezett Olgára.
Hazatérése után igyekezett elterjeszteni a kereszténységet a Kijevi Rusz területén, ám saját fiát, Szvjatoszlávot sem sikerült megtérítenie. Az új vallás széles körű meghonosítása végül unokájához, Vlagyimir fejedelemhez kötődött. Olga 969-ben halt meg. Kérésére nem a pogány szokásoknak megfelelő halotti lakomával búcsúztatták, hanem keresztény szertartás szerint temették el.
A későbbi egyházi hagyomány a kereszténység terjesztésében játszott szerepe miatt az apostolokkal egyenrangú szentként kezdte tisztelni. 1547-ben hivatalosan is szentté avatták, és ma a katolikus, valamint az ortodox egyház is tiszteli. Kijevi Olga alakjában így két látszólag összeegyeztethetetlen történet találkozik: a férje gyilkosain könyörtelen bosszút álló uralkodónőé és a kereszténység egyik korai kelet-európai terjesztőjéé.
Hogy a neki tulajdonított kegyetlenségek közül mennyi történt meg valóban, azt ma már aligha lehet teljes bizonyossággal megállapítani. Az azonban kétségtelen, hogy Olga a középkor egyik legkülönösebb és legnagyobb hatású női uralkodójaként maradt fenn a történelemben.
Olvasd el ezt is!
