Towfiqu ahamed barbhuiya/Shutterstock
  ●  Gasztronómia

500 éve ugyanabban a kemencében sütik a 4 kilós kenyereket egy olasz faluban

A dél-olaszországi Orsara di Puglia egyik szűk utcájában egy ötszáz éves kemence ma is a mindennapok része. A szalmával fűtött építményben hatalmas, akár négykilós kenyerek készülnek, szinte ugyanazzal a módszerrel, mint a 16. században. A faluban egykor több ilyen kemence is működött, mára azonban csak ez az egy maradt – és van egy család, amelynek esze ágában sincs hagyni, hogy kialudjon benne a tűz.

1526-ban Itália még nem alkotott egységes országot. A mai Dél-Olaszország jelentős része a spanyol fennhatóság alatt álló Nápolyi Királysághoz tartozott, a vidéki lakosság megélhetését pedig elsősorban a földművelés biztosította. Ebben a korszakban épült meg a Puglia régióban fekvő Orsara di Puglia szalmatüzelésű kemencéje, amely 2026-ban ünnepli fennállásának 500. évfordulóját.

A Pane e Salute nevű pékségben működő szerkezetet ma Puglia egyik legrégebbi, folyamatosan használt sütőkemencéjeként tartják számon. Az épület több évszázadon keresztül a helyi közösség életében is fontos szerepet töltött be.
Miért készítettek hatalmas kenyereket?

A 16. században a kenyér a paraszti étrend alapvető élelmiszere volt. A falusi asszonyok otthon dagasztották és kelesztették a tésztát, majd a közös kemencéhez vitték megsütni. Mivel egyszerre több család cipói kerültek a sütőtérbe, minden háztartás saját jelölést használt, hogy később felismerhesse a sajátját. A négy-öt kilogrammos veknik mérete tehát praktikus szempontok miatt alakult ki. A családok rendszerint népesek voltak, kenyeret pedig általában hetente egyszer sütöttek. A hatalmas cipók így több napra elegendő élelmet biztosítottak, miközben a közösségi kemencét sem kellett túl gyakran használni.

A szalma alkalmazásának szintén takarékossági okai voltak. A tűzifát főzésre és az otthonok fűtésére tartalékolták, miközben a gabonatermesztés melléktermékeként keletkező szalma könnyen hozzáférhető tüzelőanyagnak számított.

500 éve ugyanabban a kemencében sütik a 4 kilós kenyereket egy olasz faluban
Orsara di Puglia madártávlatból
Fotó: Claudio Giovanni Colombo/Shutterstock
Ma is kézzel ellenőrzik a sütés folyamatát

Az ősi kemence két elkülönített részből áll. A szalmát az alsó térben égetik el, a kenyerek pedig a fölötte található, kupolás sütőtérben készülnek. A felhevült kő egyenletesen adja át a hőt, a sütés nagyjából két óráig tart. A megfelelő hőmérsékletet ma sem termosztáttal ellenőrzik. Ehelyett egy apró tésztadarabot helyeznek a kemencébe, és abból, hogy milyen gyorsan sül meg, megállapítják, elég forró-e már a kenyérsütéshez.

A műhelyt több mint száz éve a Di Biccari család működteti. Angelo Di Biccari pékmester és fia, Stefano Di Biccari ma is hagyományos eljárással dolgoznak, a kovászt pedig már egy évszázada folyamatosan frissítik. A vastag, ropogós héjú kenyerek megfelelő tárolás mellett akár 15 napig is megőrizhetik jó állagukat. Stefano azért tért vissza szülőfalujába, hogy továbbvigye a családi mesterséget. A pékség ma már kenyérkóstolókat is szervez, ahol a látogatók megismerhetik az évszázados sütési eljárást. A régi kemence így továbbra is működő része marad Orsara mindennapjainak.

Nyitókép: Illusztráció / Towfiqu ahamed barbhuiya/Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!